Kezed áldása kíséri mindennapjaim,
annak puhasága ad meleg fekhelyet,
abban találom azt a csendesült nyugalmat,
mit senki, de senki el már nem vehet.
Mert soha nem adom át
tárulkozó tenyered puha érintését,
az ujjhegyeden átfutó édes borzongást,
azt az idegszállal versenyt futó érzést,
mely behálózza szívem
és szíved érfalát.

Amíg Isten tudatot és erőt ad ahhoz,
hogy gondolataimat szép versekké írjam,
és az őszinte szavakat papírlapra vessem,
addig te maradsz az-az egyedüli ember,
kinek tanítása által jobbá nevelhetem
az eltorzult világ kővé vált szívét,
mely általad telik meg
ember-szeretettel.