Ha majd nekem is lesz egy kicsi unokám
és mellém bújik esténként az ágyba,
megtanítom én is azokra az édes szép mesékre,
miket a nagymamám foglalt esti imádságba.

S mikor kíváncsi tekintetét reám emeli,
és sűrű szempilláján megrebben az álom,
magamhoz szorítom, és azt mondom neki,
szárnyalj földi tündér hetedhét-határon,

 
mert az élet nem ül szivárvány-varázson,
s miattad nem törnek darabokra kék-smaragd hegyek,
neked kell majd elérni minden valóságot,
azt is, amit nem alkot más, csak a képzelet.

 
De, tudd, amíg a két kezem simogatni tud
és erőm sem ítéltetik végelgyengülésre,
addig úgy vigyázom életed, akár az álmaid,
melyben szemem lesz szemed tiszta tükörfénye.