Van úgy, hogy
egy életen át várunk,
de akit várunk,
az soha nem jön el,
mert ha nincs járható útja
lépteink nyomának,
nem törhetünk ösvényt
a képzeletünkkel
Csak állunk és várunk,
míg erőnkből telik,
és hűségünk lánca
kitartással bír,
mert tudjuk,
ha szeretünk valakit,
nem mozdul a láb,
akárhogy növekedik
a fojtó távolság.
S így csak állunk és állunk
rendületlenül,
mindaddig míg szívünk
jobblétre derül.