Ugye Mama odaát is színesek a fények,
és a naplementék is ugyanolyanok,
nincs különös változás a forró nyári éjben,
a tél is ugyanaz a hideg, megszokott.

 
Ugye átölel esténként két puha gyermekkar,
s van, ki jó éjt kíván, mikor lámpás gyúl az égen,
s van, ki féltő mozdulattal lágyan betakar,
mikor felhő-paplanod csillagokba vész el.

 
Ugye nem lepik el arcod kóbor kicsi könnyek,
csak édes mosoly szalad végig ajkadon,
és nem sírsz értem a mennyországban többet,
mint itt ahol, te voltál az őrzőangyalom.

Ugye meg fogsz várni, ha későn érkezem is,
és nem veszik helyem más gyermekszívek,
mert van úgy, hogy az álmom később ébredezik,
mint ahogy lelkem szeli át a végtelen eget. 

Ugye Mama, meg van még piros pántlikám,
mit göndör fürtjeimen  át-át kötöttél,
s megvan még halványkék, szép selyemruhám,
mibe egy ici-pici szívet belehímeztél.

 
Mama, édes Mama, mesélj hát nekem,
varázsold bűvössé magányéletem.
Mindaddig, míg egy alkonyati napon,
felgyorsult lépteimmel
meg nem érkezem.

 http://www.youtube.com/watch?v=Kolv0FO6S3E&list=UUUoUDKbpascLG6OP_DoXYGQ&index=1&feature=plcp