Ha csendes érzelmünk elcsitul végleg,
s nem marad belőle csak gyengéd kézfogás,
vigyük bele abba a kézfogásba mindazt a szépet,
mit veled élhettem meg, oly sok éven át.

 
Ha szemünk bája már megkopottan nevet,
s abban homályos lesz minden fénysugár,
lopjunk szunnyadt színeibe felparázsló tüzet,
hogy túllobogjon benne a lángperzselő nyár.

 
Ha hűvös esték árnyaitól megremeg a szívünk,
és túl szűkössé válik a köztünk lévő tér,
lelkedben készíts majd lágy fekhelyet nekünk,
melynek kiterjedt ragyogása a csillagokig ér.

http://www.youtube.com/watch?v=cmsslUet0R8&list=UUUoUDKbpascLG6OP_DoXYGQ&index=3&feature=plcp