Ne figyelj az ősz szavára, bárhogy könyörög,
ne hidd el, ha tavaszt ígér hervadás helyett,
csak lépteim kövesd, csak mellettem haladj,
mert én senkiért nem engedem el a kezedet.

 
Ne hidd el szép szavát a kócos hajú szélnek,
mert az is csalárd szívű, mint az emberek,
az én dalom hallgasd, azt a halkan dúdolót,
mitől szemed fényes tükrei folyton könnyesek.

 
Csak velem éld az életet, s velem halld a halált,
kéz a kézben induljunk el, hogy együtt érkezzünk,
arra a gyémántröggel kikövezett halhatatlan útra,
ahol öröktartó időkre egymásé leszünk.