:
Azt mondják, minden sebet begyógyít az idő,
minden fájdalomra lesz enyhülő vigasz,
s ahogy szárnyra kapnak felettünk az évek,
könnyeink is lassan mind felszáradnak.
Azt mondják az embernek, azt is ki kell bírni,
mikor társ és álom nélkül egyedül marad,
s mikor tajtékzó, bősz hullám sodrásaként éri
a kénkőként zúduló, heves indulat.
Azt mondják szívünk százszor is megszakad,
mégis-mégis összeforrja a vérző ereket,
hogy azoknak halálosan mély pengenyomából,
gyógyulatlan hegek mégse legyenek.
(137 szó a szövegben) (925 olvasás)