Nagymamám mindig azt mondta nekem,
eljön az-az idő is, mikor nem leszek,
s akkor majd kicsi unokám, ott fenn az égiek
fogják meg helyettem árva kezedet.

 
Küldenek a földre néhány kicsi angyalt,
akik vigyázzák helyettem minden léptedet,
akik úgy ölelnek át, olyan meleg szívvel,
mint ahogyan azt egykor, én tettem veled.

 
Mikor Karácsony éjszakán felnézel az égre,
és tündökölni látod a messzi csillagot,
érezd azt a puhán-puha, selymes melegséget,
mit köréd simítanak a földi angyalok.

 
Minden simításban hinni fogsz majd abban,
hogy fentről nézve is rád vigyázhatok,
mert ég és föld között sem léteznek határok,
ha két szív távolsága egy úttá fogyott.

 http://www.youtube.com/watch?v=ftrOcTDi0a4&list=UUUoUDKbpascLG6OP_DoXYGQ&index=1