Ma régi karácsonyok tükrében szépítgetem magam,
abban nézem vissza az elmúlt éveket,
abban keresem meg azokat az eltávozott lelkeket,
akiket még most is nagyon szeretek.
Ahogy nézem a tükröt, mintha anyám látnám benne,
törékeny arcát a nagykendő alatt,
simogató kezének ezer szakadt ráncát,
mely kidomborította a kék-érfalakat.
Anyámat követi drága Nagymamám,
aki egyszerű ruhában is csillagként ragyog,
akinek mosolyától fénylik fel a lelkem,
mikor álmaimban azt mondom
- Mama itt vagyok-
Távolabb egy búzamezőn Nagyapámat vélem,
ahogy glédába rakja a kévesorokat,
amiket két kezével aratott, két kezével hordott,
hogy bő halomba gyűjtse a kenyérillatot.
Mellette húgom áll, két kezében virág,
kékszínű talán, mely kissé hervatag,
de gyermekies mosolya, mely ajkára simul,
felfrissíti azt egy pillanat alatt.
Apám szeme halványan dereng,
nem látom hó-tisztán a hulló könnyeket,
csak itt belül fényesedik élénkké bennem,
mikor fájdalmának ékes cseppje
pillámon remeg.