Hadd maradjak meg ilyennek fiam,
ilyen fiatalos arcú, kedves tüneménynek,
aki a világgal is szembeszállt, ha kellett,
azért, hogy boldognak láthasson téged.

Így emlékezz akkor is, ha őszezüstös éveim
mély ráncokkal telítik fáradt arcomat,
s ha egykori énemből nem maradt már más,
csak néhány elkószáló könnyes gondolat.

Ha így emlékszel rám, nem fog fájni az sem,
hogy túl hamar elszálltak felettem az évek,
s az sem, ha egy nap, a fényes túloldalról,
zsebkendőm szorítva integetek néked