Veled szeretnék megöregedni,
s majdan együtt hallgatni az esti csendeket,
melyek szótlanul elmesélik nekünk,
a megmásíthatatlan boldog éveket.
Szeretném örökbe fogadni szép tekinteted,
megbújni ott, mint egykor hajdanán,
s a benne meglapuló csillagfényű könnyet
ajkamhoz emelni, hadd csókolja szám.
Szeretném kezed fogni, néha remegőn is,
így sétálva körbe-körbe az ódon helyeket,
s majd így lépve át a levélhulló őszbe,
hogy egyazon idő legyen, mi avarba temet.
Mert te értem születtél, s én érted születtem,
minket úgy alkotott Isten két keze,
hogy általa legyünk kincsei egymásnak,
s abban örök időt nyerjen az élet értelme.
Nekünk együtt kell élni, és együtt kell halni,
külön-külön már úgy sem léteznénk,
Ezért fogd a kezem, és el ne engedd soha,
mert én, míg élek szorítom a tiéd.