Minden múló év
élettöredék,
melyben ismétlődik
a kezdet és a vég

Uram,
feléd száll most kiáltásom,
hát halld meg szavamat,
nem vívjuk már győztesként
az életharcokat,
mert oly elnyűtt lett bennünk
az ember-akarat,
hogy szálaira foszlik szét
nyomorunk alatt.
Uram,
nem hallod zokogásunk
sikoltó jaját,
hisz azt dübörgi, azt rikoltja
az egész nagyvilág,
s azt harsogják azok is,
kiknek imáját
meghallgatás nélkül
porba tiporják.
Uram,
nincs már bátor hősünk,
ki megmutathatná,
egy fecske is hozhat nyarat,
ha van mersze hozzá,
s oly vitézünk sincs már,
kinek kivont kardja éle
új ösvényt nyithatna
holnapunk elébe.

Tégy valamit Uram,
hisz élni szeretnénk,
s újra hinni abban,
hogy dicsőségre szolgál
ez a vesztes magyar nép.