[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 231
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 231


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Kék madár
Szerző: lena1 - Kun Magdolna
(02-09-2014 @ 07:16 pm)

:

Fénykép: Kék madár

Sok éven át nem tudtam, milyen a szerelem.
milyen, ha a félénk kezek, megérintik egymást,
s milyen, mikor testünk a távolból is átélheti,
az elcsókolt vágyéjszakák kék lepedő álmát.
Valahogy mindig elkerült az-az ismeretlen érzés,
mely égig tud emelni, és szélszárnyakat adhat.
Sosem hittem, hogy van olyan különös szívritmus,
melynek lüktető dallama másik szívre hallgat.
Sokszor néztem sötét éjben egy tündöklő csillagot,
ahogy merészen megbújt a sápadt holdfény alatt,
s ilyenkor arra gondoltam, talán így kell szeretni,
hűen őrködni ott is, hol csak álmodozni szabad.
Már megismertem az égi csodák ritka tüneményeit,
az életre késztető ébredések apró mozdulatait,
azokat a gondolatokhoz simuló időtlen perceket,
mit akkor érzünk igazán, ha szeretünk valakit.
Elfutnak a szálló évek, és mindig lesznek emberek,
kiknek lelkében sosem égnek fellobbanó tüzek,
hiába keresik sok-sok éven át azt a kék madarat,
csak távoli képzelet marad, hogy ilyen érzés lehet.
Én már boldogan fogok indulni a leghosszabb útra.
nekem már odaát is szólni fog a kék madár hangja,
mert, aki egyszer meghallotta földöntúli énekét,
az ott az égben is örökké azt a szép muzsikát hallja.

Vers:Kun Magdolna


Sok éven át nem tudtam, milyen a szerelem,
milyen, ha a félénk kezek megérintik egymást,
s milyen, mikor testünk a távolból is átélheti
az elcsókolt vágyéjszakák kék lepedő álmát.
Valahogy mindig elkerült az-az ismeretlen érzés,
mely égig tud emelni, és szélszárnyakat adhat.
Sosem hittem, hogy van olyan különös szívritmus,
melynek lüktető dallama másik szívre hallgat.
Sokszor néztem sötét éjben egy tündöklő csillagot,
ahogy merészen megbújt a sápadt holdfény alatt,
s ilyenkor arra gondoltam, talán így kell szeretni,
hűen őrködni ott is, hol csak álmodozni szabad.
Már megismertem az égi csodák ritka tüneményeit,
az életre késztető ébredések apró mozdulatait,
azokat a gondolatokhoz simuló időtlen perceket,
mit akkor érzünk igazán, ha szeretünk valakit.
Elfutnak a szálló évek, és mindig lesznek emberek,
kiknek lelkében sosem égnek fellobbanó tüzek,
hiába keresik sok-sok éven át azt a kék madarat,
csak távoli képzelet marad, hogy ilyen érzés lehet.
Én már boldogan fogok indulni a leghosszabb útra.
Nekem már odaát is szólni fog a kék madár hangja,
mert aki egyszer meghallotta földöntúli énekét,
az ott az égben is örökké azt a szép muzsikát hallja.





(314 szó a szövegben)    (358 olvasás)   Nyomtatható változat


  

[ Vissza: lena1 - Kun Magdolna | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.40 Seconds