Ma még a szeretet lángja egekig lobog,
ma még a szívünk is egyformán dobog,
de, ha elmúlnak az ünnepek, hová is lesznek
azok a puhán ölelő, bársonyos kezek.

Hová lesz belőlünk a tiszta szeretet,
ami karácsonyi napjainkon kiteljesülhet,
és elhiteti velünk, hogy minden ember lelke
Istentől kapott jósággal van telve

Miért feledjük el, hogy kérész életünk,
csak egy röpke perc, mert aztán elmegyünk
oda, ahol már nem lehetnek velünk
azok, kiket karácsonykor szívünkre öleltünk.

Amíg időnk van szeretni, addig szeressünk,
mert odaát már magunkban leszünk,
nem lesz vigyázónk, nem lesz támaszunk,
csak elsápadó könnyeink, miket titkon hullatunk.

Az élet itt a földön megadatott nekünk,
hát minden egyes napot kincsként becsüljünk,
és szeressünk-szeressünk, ahogy senki más,
hogy többek legyünk, mint némely embertárs.