:
Megígértem anyámnak, hogy sosem feledem,
s hogy arcvonására is majd úgy emlékezem,
mintha nem lépett volna arra a csillagközi útra,
ahol a múlhatatlan idő a nagy végtelent rója.
Megígérte anyám is, hogy várni fog reám,
akkor is, ha tél dereng a csillagok haván,
s akkor is, ha a virággal telt ábrándos tavasz,
a levélhulló sárgult ősz lábnyomán halad.
Megígértük egymásnak, hogy egyszer egy napon,
megszűnik szívünkben a hiány-fájdalom,
mert könnyező lelkünknek csöpp pillangószárnya,
utat lel egymáshoz az örök valóságba.
(68 szó a szövegben) (250 olvasás)