:
Te is voltál gyermek, s te is hitted azt,
hogy a nagymamád meséi mind-mind igazak,
hisz a nagymamák, azok kik valóra váltják
varázslatos meséikben az unokák álmát.
Te is boldog voltál, mikor nagymamád keze,
lágy selyemként simult hajfürtjeidre,
s mikor szelíd szép szavakkal azt súgta neked,
drága kis unokám az Isten áldjon meg.
Te is megígérted, hogy felnőtt emberként
vigyázod majd törékeny, gyönge életét,
hisz ő volt az ki benned látta mindazt a szépséget,
ami gyermeki szemedben hálatűzként égett.
Hát tiszteld őt úgy, ahogy ő tisztelt meg téged,
mikor hitte, hogy te leszel a remény és az élet,
ha majd ránccal telt szemére könnyes fátylat hint
a csendes elmúlás, melyen a halál szele ring.
(101 szó a szövegben) (260 olvasás)