:
Szél álmán
Szememre csukódó szempilla
Börtönbe zárja fájdalom könnyét.
Lelkem rácsain felsír a hiány.
Szívem dobbanása utánad kiált.
Nincs benne élet, csak vergődő sötét.
Egy nap - oly sok, mint ezer év-
Szemhéjam álmán létezel csak,
Ajkamra csókot őszi szellő csókol,
Szám ívén jéggé fagyott mosoly
Úgy maradt, ahogy tegnap hagytad.
Viharral jött szerelmed simítása,
Testemen lágy szellővé csendesült,
Fülembe suttogta kedves hangodon:
Minden pillanatban karodba vágyom
Szél álmán lelkem lelkeddel egyesül.
Szememre csukódó szempillára
Ajkad puhaságát csókolja a szél
Könnyeim szárítja hangod suttogása
Jéggé fagyott mosolyról felszáll a pára,
Ha szívemnek örök szerelmet mesélsz.
(81 szó a szövegben) (895 olvasás)
