Látomás

Hajnal ködébe vesző tájon
Sejtelmesen didergő vadvirág.
Pilleléptek borzolják szirmát,
Fuvallat súlyú látomás.

Ezredév távolából
Feltámad lápok haláltusája,
Görcsbe meredt kezek
Kapnak lét után, mindhiába.

Pára öleli felszálló lelkek
Nyikorgó sikolyát.
Nyálkás zöld sárzsombékon
Magához vonz a mocsár.

Csak egy lépés a semmibe,
S szádban érzed az elmúlást,
Kísértő ködszellem leszel
Lelked keresi sírhantját.