| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: Karácsony másnap
Szerző: Lacoba - Földi László
(01-01-2007 @ 04:53 pm)
:
- Szevasz!
- Jó reggelt! Régen láttam bátyám.
- Ritkán jövök mostanában, de te még ritkábban jössz erre. Az az igazság, hogy öregszem.
- A fenét!
- Bizony gyerekem, már a 75-öt töltöttem, az őszön.
- Nem látszik meg magán.
- Nem a rosszseb. Nehezek már a bütykőim. Meg osztan, nyikorognak is.
- De azért lemegy-e még a kerítésszaggató?
- Menne az gyerek, de a pénz...
- Akkor hozhatok egyet?
- Ne hozzál!
- Miért ne hozzak?
- Hozzá' magadnak.
- Miért? Maga nem hajítja be reggelről?
- Be biz' én!
- Aztán miért nem hozhatok egy kupicával?
- Azé'! - tiltakozik az öreg, de én intek a háta mögött, s mikor az asztalra kerül a feles, meglepődik.
- Kinek hoztad ezt-e?
- Magának bátyám! Egészségére! - Az öreg kotorászik a lemberdzsek zsebében, és kiteszi a hat darab húsz forintost.
- Annyi-e?
- Tegye el! A Jézuska hozta. - Odabillenti pohárkáját az enyémhez, miközben körbekémlel.
- Egészségedre gyerek!
- Egészségére! A lóvét meg tegye el holnapra!
- Csak ennyit ad az asszony, mer nem jut a gancára. Ide jutottunk, negyven évi munka után. Jaj gyerek! Mi lesz velünk jövőre?
- Megleszünk valahogy bátyám!
- Megvoltunk biz' eddig is – törli meg a szája szélét, miután pohárkája tartalmát pontosan megfelezte. Nézegeti a maradékot, míg a szájában lévő adagot szépen körbejáratja, hogy minden kis zugba jusson, majd beleszagol a levegőbe: - Miféle flancos itókát iszol Te gyerek?
- Cumi ez bátyám! Cumi.
- Jaj te! Vigyázz azzal, mert biztos úgy kotyvasztják azt is – igazít kicsit a lerakott pénzen, míg másik kezében továbbra is ott tartja pohárkáját. - Ne kérj te máskor nekem, gyerek!
- Már miért ne kérhetnék én bátyám? - kérdem bizonytalanul. Az öreg felém szegezi erezettre fáradt tekintetét és kiböki.
- Mert nem tudom visszakérni, azt a flancos italodat. Nem futja. Adós én meg már nem lehetek.
- Adós? Miért lenne adós urambátyám? Csak nem el akarja bliccelni a mai történetet?
- Jaj, dehogy akarom! - félretolja a húszasokat, s az asztal közepére teszi a fél pohárnyi büdöst. - Hát, osztan miről meséljek, te gyerek?
- Hát arról, hogyan is volt régen a Karácsony?
- Oszt mit akarsz te, arról hallani, amiről már én sem igen akarok, mert tudod az akkoriban úgy vót, hogy... - s dőlt a szó, a nyolc gyerekről, az egymásról levetett ruhákról, a mézeskalács karácsonyi díszekről, a szaloncukorgyártásról, az éjféli miséről, a fronti karácsonyról, meg amikor a front jött karácsonyra...
***
Karácsony másnapja van most is. Itt ülök a flancos itókámmal a kandalló mellett. Egyedül, és néhány történettel örökségben.
(425 szó a szövegben) (862 olvasás) 
|
[ Vissza: Lacoba - Földi László | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
