:
A betűk titka
Gügyögésem megállt. Megnyíló elmém -
bő gatyát váltva - felvételizett
a Hetvenhét magyar népmesébe,
hol betűket raktak a képek köré.
Ujjaimnál is sokkal többen voltak,
és viccelődtek velem veszettül,
elém ugrándoztak szertelenül,
míg másnak adták szájra a titkokat.
...És jöttek, megindultak büszkén felém,
előbb egyenként, sorban, majd csőstül,
s bár a képek varázsa csendesült,
a szavak óriásként dőltek elém.
Lehettem köztük daliás királyfi,
tekeredhettem égig érő fán,
trillázhattam egy megírt zongorán,
de átláthattam a vakablakon is.
...Mára tisztábban látok minden betűt,
hű ékként rakom kincseim közé,
és már annak örvendek időnként;
hogy én is rögekből moshatok derűt.
Zagyvaróna, 2007. január 16.
(98 szó a szövegben) (872 olvasás)