Merő romhalmaz az egész,
meghurcolása szép szavaknak,
már-már azt hinnéd költemény,
s végül balga hibák maradnak.

Szeretem a szépet – már hogyne szeretném -
s ki is lehet oly hitetlen, hogy ne szeretné... Persze.
Bizony... Érdek nélkül is...

Ritmuson kopik sólyomszárny,
sarki fűszeresnél költ a rím,
hasonulnak metaforák,
míg árván marad csupán egy cím.

Keresem a szépet – már hogyne keresném -
s ki is lehet oly hitetlen, hogy ne keresné... Persze.
Bizony... Érdek nélkül is...

Van sajátos episztolánk,
lehet - címzettek magunk vagyunk,
mit sem ér ars poétikánk,
mégis beléjük kapaszkodunk.

Meglelni a szépet – már hogyne szeretném -
keresném, kutatnám, hogy imám borítsam elé... Persze.
Bizony... Érdek nélkül is...

2007. február 7.