ötvennyolc éves, nős, két felnőttkorú
gyermek – kissé derékban kerekded,
apróbb foltokkal, kevés hibával, dugóval –
apjaként definiált, mindenféle káros szenvedélyt
már elfeledett fehér palack vagyok.
keresem, azt a megfelelő megértéssel -
netán jó nagy kalapáccsal – bíró partot,
amely nem mosná az értetlenség pacájába
a belé rejtett sok-sok badarságot, amit nem
átallottam – egyedül és saját elhatározásomból -
betűkből (kicsi és nagy vegyesen, más egyéb is)
több ezer oldalra untalan alkalmanként odaszórni.
ezeket sokszor magam is csúfolódásnak vélem,
hiszen felnőtt – sok mindent megélt – palacktól
elvárható lenne, hogy legalább önmaga értse
miért van a rum helyén papír (mostanság .doc),
és mi a fenét keresnek bennem a hangulatok
pótlására különféle csacska rímek (rímtelenségek),
megfejthetetlen metaforák,
melyek már amforára sem válthatók be,
de a szőlő leve is messze elkerüli a képtelen képeket.
nem fenyegetés, de ha így sodródom tovább
az életben sem érem el...

azt a partot.

(szélhámpörölyökből elegem van,
a böhöm kövek is porladnak.
őszinte partszakaszok előnyben.)

Zagyvaróna, 2007. március 19.