(A Húsvéti Vidámságok Műsoros délutánon
a Zagyvarónai Kultúrotthonban
2007. április 8. 16.30
előadja: Lacoba és csike)

Lacobá

Kerek erdőn jártam
Kék ibolyát láttam.
El akart hervadni
Meg szabad-e locsolni?

Vercsi

Kerek már a szemem,
büdös lett mindenem.
Minek mindig locsolni,
ha nem akarsz csókolni?

Lacobá

Én még kicsi vagyok,
Verset nem tudok.
Majd jönnek a nagyok,
Mondanak azok.

Vercsi

Na, végre hogy ideérnek,
azt hittem berúgtak megint -
itt egy százas – elég lesz?
Ha kevés ángyohoz is eriggy!

Lacobá

Ajtó mellett állok, - Hukk
Piros tojást várok. - Hukk
Ha nem adják párjával, - Hukk
Elszökök a lányával! - Hukk

Vercsi

Hajaj!
Még hogy áll? Nevetnem kell,
ez már megint bevedelt.
Még meg sem tud öntözni,
ez akar velem megszökni?

Lacobá

Zöld a moha, zöld a páfrány,
Megöntözlek házisárkány!

Vercsi

Haggyá má' ember, nincs jobb dógod?

Lacobá

Jó reggelt, jó reggelt,
Kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel,
Hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam,
Piros tojást láttam,
Bárány húzta rengő kocsin,
Mindjárt ideszálltam.
Nesze hát rózsavíz,
Gyöngyöm, gyöngyvirágom.
Hol a tojás, piros tojás?
Tarisznyámba várom!

Vercsi

Azt hittem már sohasem lesz vége.

Lacobá

Húsvét van, mosolyog az ég is,
Aggyonak egy ezrest,
mosolygok majd én is!

Vercsi

Figyeld a kis taknyos!
Tudja ez, hogy
az ezresért egy napot
kell dolgoznom?

Lacobá

Itt a húsvét, eljött végre,
A szép lányok örömére.
Mert a lányok szép virágok,
Illatos víz illik rájok.
Kit húsvétkor nem locsolnak,
Hervadt virág lesz az holnap.
Ne fuss el hát szép virágom,
Locsolásért csók jár, három!

Vercsi

A francba!
Mit akar ez a vén kujon?
Engem ugyan ne csókoljon,
Smárolja le a kutyáját,
hordja innét az irháját.

Lacobá

Ebben a gyönyörű házban kis bimbó nő.
Nevelje szépségesre, bögyösre őt a Teremtő!
Vizet hoztam a tövére, szálljon áldás a fejére,
A versikéért remélem nyelvespuszi lesz a bérem!
Szabad-e locsolni?

Vercsi

Nézd csak a szemtelenje,
Mit képzel ez reggelre?
Még elkeni a rúzsomat...
Hé! Ne feledd a puszimat!

Lacobá

Eljött végre szép húsvét reggele,
Feltámadásunk oly édes ünnepe.
Ünneplő ruhába öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdeti az ünnepet,
Egy kismadár dalol tavaszi éneket.
Tündérországban gyöngyharmatot szedtem,
Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebemben alig férnek a piros tojások.

Vercsi

Hát eljött.
Csak észre ne vegye,
hogy ő az egyetlen
mind között.

(Hú! De vagány ez az öltöny.)

Lacobá

Van nekem egy locsolóm,
Nem kölni van benne.
Ha én azt itt elővenném,
Nagy sikítás lenne!

/kisvártatva előveszi a szódásüveget, és meglocsolja a közönséget - csitt ez titok/