Apuci!
A csillagok - ugye? - nem félnek, mikor
óvatlan pillanatban a száguldó Göncölszekér
elé lépnek? És ők a gyerekekről álmodnak -
igaz? - amikor én az apró fényükről álmodom?
Aztán - meglehet, hogy - villanásuk azért alszik el,
mert én késve ébredek? Hogyan mennek iskolába,
hiszen már fekszenek, mikor becsengetnek az órára?
S nekik azt mondja az édesapjuk, hogy gyermekem,
mikor te engem szólítasz, hogy csillagom?
Apuci! Apuci, te alszol!?