Az est ma is borongós a Bodensee partján.
A csend - éppen - az égre bámul. Vihar utáni
- vagy - előtti? Nem tudhatom, hisz' parányi porszem
vagyok csak e világon, melyet untalan büntetsz -
Uram... Tudom. Esendő vagyok én is, s nem jogom
az apró kivétel - csak kötelességből szövöm
imámba, hogy ma ne küldj égi áldást fejemre!
Tudod, csak egy gatyám és egy ingem maradt száraz
a tegnapi lecke után... Jaj, dehogy jurta ez,
csak egy csenevész, gagyi sátor, melynek alakját
átszőtte az éjjeli orkán... Igen. Itt alszunk
ma. Ez az új lovam. Kicsi, de fürge a lába.
Ja, hogy kilóg oldalt az álmom lába? Egy kicsit.
Nem fog fázni, mert egy takarót csak egyik sarkán
hagyott ázni a könyörület. No, találékony
a magyar, így a lábam alatt - biztos - jól mutat
a kis asztalka... Nem kérném ma az esti zuhanyt.

***

...Harsogó, buja pillanaton virul a határ,
és szőke aratás-illatot mereng a távol.
Tekintetem varkocsába fonja, s kévéibe
üde lánycsókot lehel. Óh! Forog, sereg nagyon.
Óvatlan szoknyalengetés, viharos ölelés,
csapzott zuhannyá érnek az érintések... Még... Még.
És puha pamlagon bomlik az emlékek haja...
Ne! Korai ma a reggel. No, csak egy kicsit még!

***

Víg nóták fogytak gügyögéssé. A távol zenél,
de más talpa alá ropja már a mai táncot.
A lemenő Nap zuhanyrózsáin bárányfelhő
a "sógor" bagója, mely rácsodálkozott - nagyon -
egy jókora pocsolyára, de csak ideig, míg
gondos gazdája néhány méterrel odébb tolta
lakószekerét... Esteledik. Ráncaimban még
újabb kócokat fésülnek a ma törvényei...
Nem lett hosszabb ma sem a létrám, s az ég is csendes...

Friedrichshafen, 2007. június