És jön,
akár a hű cseléd vagy
talán szolga,
mint bértelen béres
követ, s felvesz a hátra.

Lehet ólomnál nehezebb
szívem,
s csillogó igaz,
kristálytiszta a lelkem,
előzékeny velem ő.

Kicsit megtréfálom most.
Megfordulok,
s a nyomában loholok...
A sarokig,
hol elnyeli a nagy árny.

***

Patak csobogása tán?
Vagy ellesett, csodás perc?
Éji pásztoróra, köd,
egy csacska felhő csupán,
s ezen meghal az árnyék.