.
utcasarok bús lába-közén a bot untalan eljár
- míg lépést kopog ágyéka - elillan a nyár
és újabb nyelet álmodik a fokos - éktelen ármány -
nem leli meg soha fészkét a sok árva madár

.
a könnyű útszéli virágon botlik az erkölcs
- mesterkélt por ül üszkös veremárnyakon ott -
persze azonnal gyártja az álmagyarázatot a bölcs
míg a csokor sír, s a sors köti a szalagot

.
ég szeme arca fakó pedig őrjöng rajta a vázlat
- lelkén ott hal a festék koronátlan idő -
bimbózó mellén a pacsirta dalolja a múltat
s sejlik-e még a jövőn egy maszat életerő

Gyömrő, 2007. október 13.