Jelmezt vált a föveny - múlt a víg, nyári ledérség,
szánt a novemberi szél - sercen a parti homok -,
míg arcán őszt röptet - már vetkőzi szemérmét -,
hogy lendüljön a lét, s szóljanak újra dalok.

Gondolatom bús szárnyain átillannak a fények,
kócos már a tavasz kósza madárdala is,
és deresednek reggeleink - pörög újra november -,
hullat néhány újabb napot - álmodozik.

És megrázza szakállát - fúj a novemberi szellő -
s képeslap kopogott tegnap az ablakomon,
nászát lejti az ősz a téllel - táncol a felhő,
apró arcokon a víg mosoly érik - amott.

Zagyvaróna, 2007 november