:
nyílt levél
egy születendő uniós gyermeknek
tudod
hatalmas öröm volt jöttödre eszmélni s lesni
miként formálod kényedre édesanyád ölét
mindünk anyjának ölét mert bizony eztán már így
lesz mindenki mindenkit szeret majd úgy igazán
tudod
én is szeretlek már előbb szerettelek mint a
gondolat formálhatna teret a jövő elé
pedig tudom hogy gyilkosom leszel majd egykoron
miként a kérész azt a néhány percet szereti
tudod
magyar vagyok én a gonosz mint majd tanulhatod
ki mindenhová később érkezett mint ahol már
réges-régen ott lakott és nyilától rettegett
a világ ám majdan mégis kardjától várt reményt
tudod
higgy a déli harangszónak az még ma is ékes
és fennen hirdeti hogy a magyar nem tojt be a
saját árnyékától és a stop-táblát kirakta
Nándorfehérvárnál /elkélt volna a segítség/
tudod
a Corvinákban annyi minden megíratott de
az a magyar lélek szólamára táncol dalol
és hal ha kell Isten kegyelméből a hazáért
ám bizony érted is haltak míg a földjük védték
tudod
jöhetett bármilyen veszedelem a bástyán fenn
elsőként villant a magyar kard míg sok más penge
hüvelyébe szorult és a patkó sem csatában
fényesedett bár az akarat talán biz meg volt
tudod
lettek aztán nagy urak és vitézek oly sokan
és lobogtak frissen bontott zászlók zengtek ódák
rigmusokkal feküdt kelt a nép míg én a magyar
jajongtam vérem ízét mindig újra és újra
tudod
és lángolt az utca forradalmát adta nekünk
magyaroknak a világ hogy majd röhögve rója
nyakunkba saját baját s közben magyar gyufával
gyújtottak nekünk gyertyát s saját gépünk varrt gatyát
Zagyvaróna, 1997
(folytatódik)
(214 szó a szövegben) (1067 olvasás)
