:
Nőnapi csók
Most még
oly vidám az ajkamon
a férceletlen álom -
egy édes óra íze,
mi testem égbe vitte -,
s megpihent a fájdalom.
Várj! A
hajnal úgyis elrohan,
amíg a lelkem árad -
csak egy kicsit maradj még -,
oly édes a madárdal,
s tegnapom hevében ég.
Jaj, ti
büszke rózsaszirmok! Óh,
kacagjatok ki szajkók,
miként vigyázom álmát
a pillanatnak - egy csók
láza, min mereng a szám.
...s akkor
már ne jöjjön alkonyat,
ha egyszer elfogy a nap...
Hazudj világ magadról,
hazudj csodát szavakból,
csak ne bántsd az álmomat!
Zagyvaróna, 1972. március 9.
(átdolgozva, fésülve 2010. március)
(101 szó a szövegben) (948 olvasás)
