Cím: A Salgón Szerző: Lacoba - Földi László (03-17-2010 @ 05:33 pm)
: A Salgón - gondolatban
jégcsapok hegyén csikordul jaján madárdal éled megkondul egy böjti harang s nem ád esélyt a télnek
...fakó nap szélén ülök, lábam ifjonti álmok között lógatom, s egy csók köré apró bástyát pacskolok. Csak henyélnek ujjaim, míg ébren álmodom... Hatalmas reccsenéssel készül útjára a tél, bár mellén még szelet szül, de az ereszen már a könnye ül, s látszik a kémények bodrán a Salgó... Bizony, a Salgó. Két éve nem vezetett arra utam - az én napom már nem bír a márciusi téllel -, s árva koszorúm köszön csak a tábla alatt: - Szevasz Sándor! Tudom, jönnöm kellett volna... Ám, a tél nagy úr. Itt, hol az út a a csillagok fényébe fut. Biz' cipőm kissé megkopott, s lelke még húzná talpán a szűz havat, de a por is csak ritkán pihen már ráncain... Emlékszel még, miként dalolt szívünk - egykor - tercet a piros-fehér-zöld szólamán, vagy mikor a dac akarta festeni a kék eget? ...Képzeld! Ma még alvó rétre virradt a nap, az utolsó fűszálat is leásította róla a múlt század, no, és az utolsó húsz... Megtanultam már a leckét (ha nem, hát - cukros kenyéren - belém verték)...
...ma gondolatban hegyet gurultam, kacagásból egy emlékre tavasz-ruhát szőttem, a tincsei közé ibolya illatot szúrtam, hogy a nyárral én is ott legyek, és egy sóhajt a Tejút hajába leheljek.
Zagyvaróna, 2010. március 15.
(227 szó a szövegben) (921 olvasás)
|