Esti zsoltár

szánján surran az est - ablak alá betér -
s most asztalra vetít gyermeki pontokat
hogy majd körben együtt üljön a nagy család
mint álmunk szeme sarkára a pillanat

múlandó a világ - mint a Karácsony éj -
lassan pírt szül az alkony - keze balga szó -
s megtűrt lett a kereszt súlya a vállamon
csak sok már a hiányzó

emlékszem mikor a gondviselés dalát
még dúdolta fenyőfánk pihe illatán
színtiszta selyemből
s jó-éjt-csókot adott anyám

emlékszem mikor ágyaztam a zsenge fényt
apró gyermekim ajkán - ragyogott az ég
lelkünk fája alatt csillaga földet ért 
s mint zsoltár dala égre tért

biz már megtöri hátam ma az ünnep is
szétrebbent a család fájdalom és öröm
akkord-dísz a ma fáján tovalibbenő
gyertyák sóhaja száll ágain és köszön

/ma még köszön még ismerősként üdvözöl
de ne féld a holnapot sem
mikor csendül majd a harang
mert csak a test költözik el
s mindünkben él tovább a lélek/

Zagyvaróna, 2010. december