Cím: Az év fája Szerző: Lacoba - Földi László (06-30-2011 @ 11:01 pm)
: Az év fája
Ő ölelt engem, vagy én őt? Már nem is tudom... S az is lehet: csak álmodtam csupán... Ám azt tudom, hogy jó volt. Nagyon.
***
...egykor tán, kérges kezek ástak alá pici bölcsőt, és felhők hátán ringatta az úr kegye - őrzőn, míg a kicsiny fa a széllel lejtett gyermeki táncot, s társai közt csak kóstolgatta mohón a világot.
...szállt a dal, és lant pengett búsan, krónika szólalt, vészjóslón pergett a dob, egyre csak itta a sóhajt, sírta a szablyáknak vérző sebeit, de remélt, s élt, akkor is álmodozott a hazáról, hogyha nagyon félt.
...aztán jöttek a táncos lábú, víg nevetések, s míg szoknyák alján villantak a gondtalan éjek, ő csak nőtt, nőtt. Sorsok üzentek az ágain új kort, ám sosem úgy sikerült, s a magyarra szakadt le az égbolt.
...özvegyek, árvák könnyeit itta alatta az árnyék, jött a török, s megkésve labancként ért a segítség, jajdult negyvennyolc, zokogott a monarchia sárban, hogy trianon széttépje, mi még fityegett a subánkban.
...meggörnyedtük a csizmák hangját, a balalajkát, majd ötvenhatot is kussolta az új hatalomvágy, és míg szánkba saját szarukat mézként beletömték, már újévi zsebünket is óvatosan kiherélték.
...kurvapecér a világ! - Ki az? Állj elibém, ne üzengess! - Mit harsogsz? Te nem ettél? Bamba lehetsz, te szegény. Hess! - Itt vagyok, elbújnom, tán futnom kellene? Merre, s újabb ötszáz évet várnom kelljen a jelre?
***
Ő ölelt engem, vagy én őt? Már nem is tudom... S az is lehet: csak álmodtam csupán... Ám azt tudom, hogy jó volt. Nagyon.
Letenye, 2011 május
(252 szó a szövegben) (1115 olvasás)
|