:
és elkezdem elölről
mikor majd a nagy semmi kezét szorítod - és félsz -
és érzed, hogy nincs is ott már az a kéz - még remélsz;
tán innen vagy a kaszáson - nem túl, csak a parti
szél űz tréfát a jelennel - ám szeretnél maradni...
akkor
derül ki, hogy milyen kemény az acél - s az éned? -,
már kopott a fénye - a lépcsőt is hegynek véled,
s míg köszörű után kiáltanál - a lábad visz,
meg-megroggyan, de nem zár rácson túl a baldachin...
***
apró szemekben hull a hó arcom melegével
sótalan könnyként poroszkál - még nehezen járok
ma még nehezen járok de járok és kezemhez
hólapát simul - a járókeret a tegnapi
nappal csoszog míg az új szerszám a húsz centinyi
hóval kacarász - még fáradok gyorsan fáradok
biz ma még gyorsan fáradok de a bizonytalan
léptek elé már utat taposok - homlokomon
a holnap gyöngyözik és a hó hull - csak hull - egyre
sűrűbben - már szinte szakad - és mire végeznék...
már kezdhetem elölről és elkezdem elölről
Zagyvaróna 2012. január
(178 szó a szövegben) (915 olvasás)
