Tudod fijam, azt beszílteék az eregik, hogy Maótyaós keraól flacot csínaólt a subaóbó.
Az oúgy voót, hogy nagy szegínyseég jaórta érre a paloócok meg a toótok föőggye felí. A nípek túrtaók a fődit, tehinvel húztaók a szaólfaót fakanaónak, tekeneőnek meg akoónak, a gyerikek es elvoótak a padnajjba. Legeltettik a tehent, kecskít meg berke es voót minden alkoólba, tojoóboó se voót hejjaón. Az ügyesebbje meg nem voót rest oszt kijaórt a Bikkbe az aóllatokra, egyik hurokval, maósik meg nyílval ment raójok. A hoúsaóbó oszt nyaórsat rakott a haózníp. Ennep voót eígyen níha, ahun osztan mesítek ez eregek, ínekeltek a fehírnípek, meg mondtak egy-kít noótát az embersarokba a bor mellí. No, ottan mondtaók, hogy voót Szöőrös-pusztaón egy szöőcs, kinek doóga voót, hogy az aóllatok lenyúzott béribű onaly goúnyaókat csinaót, hogy ihaj. Tutta ez a zseéros subaót szeőrivel kifelí, meg ennepleőt kifordítva, de míg az aaszonnípnek, puljaóknak is nekifogott az irhaóbul. Nem csoda, hagy messzefődön jaórt a heíre. Joó szöőcs voót, az asszonja meg oúgy heímzett, hogy annak nem voót paórja...
***
Történt, hogy Nagyvásárt dobolt a kisdobos Mindszent havának végére, Rima-szombatba. Egy járó napra volt Vecseklő felé. Ez még belefért akkor a megpakolt ökrös szekérnek. Gondosan elrendezte a nyolc subát, amit egész nyáron megdolgozott. Nemcsak neki, de az egész családnak megvolt a dolga, ám a kisebb javításokat is el kellett végezni, amit a környékbeliek kértek. Elvoltak ebből. Szűkösen, de mindig jutott az asztalra. Praktikusan eltakarta szénával – az útszéliektől ilyenkor jobban kellett tartani – a bak alá nyílvesszőknek volt helyük, az íjat maga mögé túrta, éjjel az ordasok is lekószáltak már az őszhava végén a hegyekből. Az engesztelő ostor mellé így járt a vasalt karikás is, aminek végét már több róka és fakas is megjárta. A tarisznya sem volt híján a bodaknak, a szalonna és hagyma mellé ilyenkor járt egy nagy tömlő forrásvíz, a fakulacsba meg egy kis bor is dukált – elvégre hideg is lehet az éjszaka.
Felült a bakra. Már két napja egy szót sem szólt senki a családban. Ilyenkor nem beszéltek. Mindenki tette a dolgát. Búcsúzóul rápillantott a háznépre, kicsit hátratolta kalapját. Sóhajtott egy nagyot, az ostor végével megsimogatta Bori tehén hátán, és elindul...
