:
Nehéz napom volt
már az ég alján szaporáz az este
bár a szél útjába üvegszilánkot
hint fedetlen keble csak egy fohászunk
s zsenge vigaszt lop
múltba árnyalt pillanat arctalanság
huss elizzott sok-sok erény elolvadt
ajkadon már rég a remény s velem még
most tova baktat
***
Nehéz napom volt - de volt ismét egy napom,
itt, mellettem élettelenül is él még,
- vajon él még? Ő halt, vagy csak én álmodom,
hogy szemem sarkán vesztésre készül a fény?
Ólomba öntötte énem ez a nap is,
de minek ilyen nap? Mi a túrónak így,
leszögelt lábbal és kézzel hal a szó - szid,
hogy ennem kéne, így sosem lel rám a rím...
No idefigyelj! - Lacobá, fasza gyerek,
nem hal meg! Le van tojva a pihepaplan,
kend a hajadra slusszpoént! É-hes va-gyok!
Éhes vagyok! - Ordítok. Vagy csak úgy, vélem
hogy ordítok? - Nővérke! - Lacobá, halkan.
Éjjel van. - Nem baj! Én most: En-ni a-ka-rok!
***
már az ég alján szaporáz az este
épp a sétám pillanatát merengem
míg a rokkant lámpa kacsint a sarkon
én hazaértem
Zagyvaróna, 2012. május
(181 szó a szövegben) (394 olvasás)
