a múlt lüktet - sajgó kikelet hava -

hóra érett a tavasz

magamhoz ölelném a békét -

ám szabad a tánc

kurjongat rajtunk ismét a pribék

s markába röhög az igaztalan

igazság

míg sorsunkra nyáladzik a kül -

de - tudod - a könnyünk is alig

fér már el a kokárdán

Uram - vigyázd az éhezőt

hisz egy talpnyi csak

mi martalékul adatott

Fáj

hogy lapot adsz csalókézre

kinek itthon nem jut

hisz elárulta már önmagát is

most a haza következik

Uram - vigyázd az éhezőt

hisz féli ő a mát

s csak reméli a reggelt

Zagyvaróna 2016. március