:
csak szóm könnyezik
apró az öröm - kortalan
sírt ásni nem tudok én
és tán nem is szeretnék
csak szóm könnyezik - untalan
Megfeneklett körülöttem az este. Halasztott sétám
felett rágódik a kikelet - bókja megfér lelkemen -
bárcsak ne lenne csonka és hamis a lehelet megint,
s vállamon az ég is szusszanhat majd kicsit. Sötétedik.
Picinyke örömöt szőtt a délután - víg gyermekzsivajt -
s a temetetlen Öblös-pálya gyepét locsolta újfent
az edzés dallama... Finom a tavasz illata és langy
a szellő... Ám - nem billent ki - egyensúlyán ballag tovább
az Univerzum, hisz a Nap az Őrhegy mögé bújt, időn...
Töretlen az út - bár a színfalak mögött röhögni kész
az ördögi hatalom, mely szemünkbe szórt paprikaport
dicsőít a mi könnyünkön, de a lativuszok bőgnek -
ha kell - hogy a jó bólintása mosolyra bírja most is a
holnap rendjét... Az éj kotor a zsebünkben, de már rég
taknyos a zsebkendőnk a migriktől, s nászt csahol a távol...
no látod - megmondtam hogy
sírt ásni nem tudok én
és tán nem is szeretnék
csak szóm könnyezik - untalan
Zagyvaróna, 2016. április 11.
(165 szó a szövegben) (218 olvasás)
