vannak nehéz helyzetek - biz' ám

szél-rázta szilvafa szorgalmán

botorkál a naplemente

s mást szeretne

lehetsz-e mindig jó miközben kiröhög a keringő szúnyog is

és taknyát már nem csupán a szomszéd ingén törli a rühes világ

míg belemar önmagába a pénzen (f)osztott szabadtalan csürhe

könnyeket kopog a lelkem lehetsz-e jó mindig cukor a mézben

csorbult csupor legénykedő söpredék látnoka közelgő végnek

ma sem láttam meg a szarban az épségben leledző almamagot

egy mentséget sem láttam csupán az oldatlan vért (már magyar vért is)

és mondd te miért látod rózsásnak a romlott svihák pöcegödrét

s vajh' nekem miért kéne illatnak hazudnom a bűzt a döglégyen

megülte gondolatom a ránk szabadult pokol lehetsz-e mindig

rossz mennyi az az annyi mennyiért eladtad hazád és a létet

az enyémet is s a gyermeked és unokád jövőjét sorban állsz

lehetsz-e rossz mindig aztán meddig nyújtható a sivár gennymagod

az utolsó kondenzcsíkon jajdulnak már a csillagok de vajon

meddig

nincs már szél-rázta szilvafa

így szorgalmán sem botorkál

a naplemente

uram te látod ezt

s lehetsz-e mindig jó