| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: 1956 - kicsit másként
Szerző: Lacoba - Földi László
(10-23-2016 @ 12:04 pm)
:
Hét éves voltam. Emlékeim ma is velem élnek. Néhányat a héten itt olvashattatok.
Nem értettem, hogy miért nem járunk iskolába, és néhány héttel később pedig már értettem: aki nagyon akar az bizony jár. Én is akartam.
Nem sok hiányzott, hogy a gatyámba tojjak, mikor az orosz tank felém fordította a csövét, s bizony megtudtam, hogy fürge lábúnak kell lennie egy vidéki kis gyereknek is, ha élni szeretne.
A sok-sok harcos film hatására - jónak véltem, amikor a néprádió berecsegte, hogy: "Budapest utcáin harcok folynak, a rádió szünetelteti adását". Ma már tudom, hogy nem tudunk igazán semmit.
***
Úgy tíz éve került kezembe egy korabeli dokumentum. Egy füzetecske. 1956-ból. Benne az én kis falum - Zagyvaróna - lakóinak felajánlásai a Budapest utcáin harcoló hősöknek. Ott olvasható, hogy - név szerint - ki mit, pontosan mennyit adakozott a borzalmasan nehéz idő ellenére. (A képen azt az oldalt láthatjátok, ahol nagymamám neve, aláírása szerepel, és hogy mennyi almát adott)
Akkor értettem meg igazán, hogy '56 eseményei mögött bizony ott állt a nép.
A nép. Igen. Manapság vagdalkozás folyik ezzel a szóval. Ide és oda is, nem kímélve senkit és semmit sajátítják ki önös érdekek ezt a szót.
A nép. Bizony az, aki odamegy ha tenni kell. Ám, ha nincs lehetősége, akkor a maga módján tesz azért, hogy ő lehessen az egy a sok közül, és a néphez tartozzon. Közénk magyarok közé.
***
A második dokumentumon láthatjátok pontosan, hogy mitől is lett igazán a nép – akkor – az én kis falum közössége, hiszen ott szerepel – leltári pontossággal – mit is továbbított a még tőlünk is jobban rászorulóknak.
Legyen ez a két kis apró dokumentum példa minden magyar előtt, hogy nem elég bitorolni a szót, de azzá is kell válni, s akkor más is ránk nézhet majd fel.
Igen, a népre!
(291 szó a szövegben) (208 olvasás) 
|
[ Vissza: Lacoba - Földi László | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
