:
Magány-képek
Elutazott gyermek meleg mosolya…
Nélküle hideg lett, s kongó a szoba.
Egymás mellett ülő két merev robot.
Szemeikben közöny, érzésük kopott.
Komor égen futó, sötét fellegek,
szél kergette álmok, semmibe vesznek.
Kényszer-ébredések, az óra csörög.
Nem motivál semmi, mégis öltözöl.
Lépteid nehezek megszokott úton,
hétköznapok visznek görnyedt vállukon.
Bizonytalan jövő, összeszorult szív,
nem akarod tudni, milyen az, ha: nincs.
Távoli kék hegyek, erdőknek csendje,
odavágyik lelkem, nyújtom a kezem.
Nem érek odáig, mindenütt falak.
Körbezár a magány… Mélyen, bennem van.
2012. január 08.
(68 szó a szövegben) (1083 olvasás)