Illúzió

Fehér a hó, fehér a ház,
fehér lepel alatt lapul
a szürke, néma táj,

Fehér az ég, vakít az éj,
pedig sem csillag, sem a Hold 
nem ont ma fényt.

A hó az úr, most ő diktál,
szívet melengető csodát.
Szikrázó, szép világ...

Szűztiszta takarón nyomok
jelennek meg, mint májfoltok
vénülő arcokon.

Egy csikk, egy piszkos bakancsnyom,
kutyaürülék a sarkon,
üres boros flakon..

Hókotró tépte barna sár,
a hófalra fröccsent pacát,
latyakba lép a láb.

Vártam jöttödet szűzi hó,
szennyet és rosszat takaró.
Most fáj a konklúzió!

Minden csak illúzió...

2013. január