Szülők a vádlottak padján,
Olyanok, kik megtehetnék,
Hogy ne a hét minden napján,
Hajszoljanak átkozott lét!

Persze most mind azt mondjátok,
Értük voltatok nélkülük,
De így rájuk vár, mi rátok,
Mit kaptak, az lesz életük!

Pénzért vettetek törődést,
Rábízva egy idegenre,
Minden érzést és megértést…
Gyermeketek került messze!

Ma mosolyuk lesitek lopva,
Mint egy-két falat kenyeret…
A sorok közt botladozva,
Tűnt tova a vert szeretet…