:
Itt lógok a világ közepén,
a mindenek fölött,
a csodák kék egén –
belelógok a megfoghatóba.
Zsinórjaim tartanak,
mint marionett-bábut
fent, a sors alatt –
kócos lábaimmal lebegek.
Kezeimet csak ki kéne nyújtanom,
enyém lenne pénz, s állás,
a hétköznapi hatalom –
beton lenne talpaim alatt.
De beton lenne szívem is talán,
honnan most kibújhatok magamba
védelmem gyöngy-falán –
és lehetek sorsommal szabad.
Így aztán lebegek, bele a csodás semmibe,
az unott mindenek fölött,
hát ne értsen senki se! –
csak Ti, kik körülöttem szálltok…
(66 szó a szövegben) (876 olvasás)
