:
Óh, Te részekre bontható egész,
Rajtad most tenyerem legelész,
Te százszorszép kavics-legelő,
Réseid közt a parázs levegő
Ujjaim begyét megrezegteti,
Ahogy beléd fúródnak – fejteni.
Megfejteni azt a csodás erőt,
A kohéziót, mely összetart
Ennyi hasonló különbözőt,
Kikkel az élet valamit akart –,
Bár a sors néha furcsa játék…
De elvenni is lehet ajándék.
Hiszen tanulás az egész élet,
Van, hogy vérrel-verejtékkel,
Máskor érzéssel, vagy éppen ésszel,
De míg megyünk, mindig kérdez,
S a kíváncsiság malma úgyis leterít,
Hogy megfejthessük az egész részeit.
(66 szó a szövegben) (888 olvasás)
