:
Csak ücsörgök az elmém közepén,
száz gondolat itt ki-be jár,
egy kis hátsó ajtón,
amit mindig nyitva talál;
így aztán, mint általában,
ha ásítok egy hatalmasat,
mint ketrecéből szabadult rab,
némán, csendesen,
tekervényesen
bújik elő,
bőrét nem adja könnyedén,
hogy, mint használt inget,
az első mosást meg sem várva,
kerüljön egy félreeső kukába;
pajtásként kell, forduljak feléje,
hogy bizalmát elnyerjem,
s később a részemmé lehessen,
nem úgy, mint egy futó kaland,
minek máris vége,
csak a türelem erdején át
vezet út a megértésbe...
(61 szó a szövegben) (890 olvasás)
