Cím: szeretni jöttem
Szerző: ovobacsi - Molnár Ákos
(10-21-2007 @ 03:38 pm)
:
szeretni jöttem,
karddal és falevéllel,
az ősz hozott magával,
hogy megvívhassam saját szélmalomharcomat.
sebzett életek zörögnek köröttem,
lejtik halotti táncukat,
én letenném a kardomat!
szeretni jöttem csupán,
elmúlni.
feloldhatatlan ellentmondás
az élet:
búcsúzás, vagy érkezés.
most hagyom,
hogy a szél összekavarjon Veled,
karjaid között feloldozást nyerek,
háborúban békét,
elbírok egy egész életet.
csak az bánt,
hogy lesz még!
mikor már nem leszel,
s majd bátornak kell lennem,
hogy porba hullhassak,
mert nem bolyonghatok az élők nyomorában
holtként.
majd alá kell merülnöm,
hogy üvöltsek a fájdalomtól,
mígnem felemészt,
és már üvölt ő is,
majd elvész önmagában,
megsemmisül,
hogy újjászülethessek.
másként.
megint tisztán,
levetkezve múltam gátlásait.
s szeretni jövök majd,
akkor is.
mást.
másképp.
miközben az élet körberajzol,
ugyanúgy, mint ma,
vagy tegnap,
mikor az érzések,
úgy mutattak bennem,
mint a gyertya lángja a szemedben,
miután egybeforrtunk.
szeretni jöttem.
és jaj, tudom!
jól tudom, hogy véges,
mégis hiszem az örököt,
hogy így csak Veled érezhetek!
(103 szó a szövegben) (890 olvasás) 
|
