szemedben
riadt álmok
apró valóságok
megszöknének
de már nincs hova
még ha tőlük alig látod is
az út már előtted
szívveréseken át vezet
kézen fogva, ha félsz
mikor arcodon kifelé kapaszkodik a rémület
te bentre figyelj
nyelj
majd ereszd ki
most tüskés a szeretet
az úton mégsem eltaposod
az embert
csak szúrod
mert szereted
mert lesz még