négy falat ismersz és a számokat
öklödnyi létezésed éppen akkora
hogy a négy fal egyikébe verd
majd serken a véred, de máris kihűl
és csak a falak meg a számok végtelenje
mi feketén-fehéren tölti ki a szert
amin csak lógsz, felhúzni már nem bírod magad
bárcsak elfelednéd az ígérő számokat

                    ***

krétarajz mellett hajléktalan pihen
álmára tarka pillangó vigyáz
és messzi bejárja a fénylő láthatárt
mint aki tudja, mire kel majd
és nem számol a csalfa perccel
ha már résnyi boldogságra talált
amin kinyújtózik, mikor ébred
tudta hova feküdt, és remélte, hogy élhet