Kevesebbet kér az emberekből…

      Ma is csak átrohant a városon. Tulajdonképpen utált vásárolni, de most caplatott egyik üzletből a másikba, mert feltétlenül szüksége volt egy-két új nadrágra, olyan mindennapos, szaladgálós farmerra.
      Éppúgy, mint máskor, most sem volt kedve próbálgatni. Valójában már évek óta két egyforma farmert vesz egyszerre, mert ha egyet megfelelőnek talál, abból sosincs másik szín. Talán bolondnak is nézik az eladók, mert ilyenkor azt mondja.
      - Ebből kérek kettőt – aztán a legrövidebb időn belül elhagyja az üzletet.
      Mikor az utcára ér, furcsa megnyugvás telepszik rá. Mindegy is milyen évszak van éppen, hogy virágba borultak a fák, vagy kopaszak, friss hóban süppednek az utak, vagy latyakosak, szertelen bárányfelhők bóklásznak, vagy szurokfekete viharfelhők rohannak felette. Mindenre rányitja a szemét… Néha annyira belemerül a látványba, hogy tízpercnyi ácsorgás után elfelejt felszállni arra a buszra, amelyre éppen várakozott. Még szerencse, hogy ilyenkor nem lesz dühös. Egyszerűen csak elindul, hogy gyalog tegye meg az utat hazáig a fákkal övezett úton, a hídon át…
     Most is így tett. Amikor hazaérkezett, azonnal be is kapcsolta a számítógépet, hogy frissiben leírja a látványt… Ekkor csörrent meg a telefonja.
     - Ezt nem hiszem el! – mondta az ismerős hang - megfogtam a kezed a városban, hogy meglepjelek, de te kihúztad anélkül, hogy rám néztél volna, és mentél tovább. Azt sem hallottad, amikor utánad szóltam. Ismerlek már, és régóta tudom, hogy „vakon” közlekedsz, de most még a kézfogásra sem fordultál meg. Mi a baj?
     - Tényleg mi a baj? – kérdezte magától, amikor rövid és igen átlátszó magyarázkodás után elköszönt régi iskolatársától.
     - Hogyan jutottam idáig?
     Tulajdonképpen már régóta nem figyeli az embereket, de már nem is emlékszik arra, hogy mikortól változott meg minden, és hol törhetett el benne valami vacak… Észreveszi az apró harmatcseppet, és a színeket is másképpen látja, mint a legtöbb ember. Nyitott és kíváncsi. Mégis… Mára valahogy egyre kevesebbet kér az emberekből… Vagy csak egyre kevesebb emberből kér?

2013. január 25.